Elkészítés:

A savanyúkáposztába érdemes jó kövér húsokat főzni, jól kihozzák egymás ízeit. A kovászos káposzta egészen lágy, lírai íze miatt most kicsit visszavettem a hússal is; így lett tarja, ami gyorsan fő, omlós, puha, szaftos, de mégsem annyira zsíros, hogy elnehezítené a lájtosra tervezett ételt.
Tehát a tarjahúst megmosom, kétcentis kockára vágom és tojásnyi zsíron megfonnyasztott, kockára vágott vöröshagymán megpirítom, készítek egy pörköltet. Megszórom bőven őrölt borssal, és kevergetem, sütögetem.
Ha a levét sikerült lesütni, megszórom pirospaprikával, lehúzom a tűzről és elkeverem. Felöntöm vízzel, míg ellepi, beleteszem az igazi füstön aszalt kolozsvári szalonna bőrét (a Bosnyákon a Fradistánál még lehet kapni), hozzáadom a felkockázott paprikát és paradicsomot, megsózom, és kislángon, lefedve főzögetem. Közben meg-megkevergetem, ha kell, pótolom a levét, ügyelek, hogy éppen csak ellepje.
Úgy fél- háromnegyed óra múlva, amikor a husi már félig megpuhult, ráteszem a káposztát, beleszórok 3-4 babélevelet is és ráöntöm a káposzta levét. Felforralom, kisláng, fedő, kb. háromnegyed óra, míg minden megpuhul. Ekkor belekeverem a tejfölt, hozzáadom a nem túl finomra (kb. félcentis darabokra) vágott kaprot, egyet rottyantok rajta és kész is a csodás kaja.
Friss, puha félbarna kenyérrel isteni ebéd vagy vacsora lehet. Ha vacsorára adjuk, nem kell forrónak lennie, különösen a forró nyári estéken nagyon üdítően hat a langyos, bő levű, kaportól illatozó finomság, érezni, hogy falatról falatra egyre jobban boldogít.
Másnap még finomabb, ha véletlenül maradna (mottó: csinálj nagyobb adagot!).